Eladtam a lelkem az Őrdögnek
Két kezemmel keverem
Fekáliáját e meggyötört népnek
Miből egyre csak több terem

Mindennap ütöm a véres vasat,
Minden eszközzel mit megszerzek,
lapátolom, gyúrom e sarat,
Benne holnapra elsüppedek.

Sorban állok, éhesek sorában,
kik várják, hogy étvágyuk csillapítsák,
Hogy az a következő sorig kitartson,
S közben egymást tapossák.

Nem látják a sort, hogy az végtelen
Rég elfeledték, hogy lehet választani...
Én még látom a sort...
Tudom honnan kell kiállni.