Művészetem lelketlen fénytelensége
haloványan sötétlik a végtelenségbe.

Áttúrom zsebeimet hátha meglelem
elhagyott, megkopasztott lelkem.

Zsiványság álcájába bújt kincseim
húzzák mélybe görcsben álló kezeim.

Sötét a hold, nappal szemeim nem látnak
mert feláldoztam magam a legszebb csillagnak!