Valamiért zsibbadt talpamat hideg,
Zsibongó lángnyelvek nyaldossák.
Lélegzetemet lassítják a mérgek,
Mik bágyadt gondolataim akadályozzák.

Körülöttem a világ homályba veszve,
Zavarodottan pihegő légzésemmel,
Taszít a világ szélére eszem vesztve,
Mikor megérintem az arcod kezemmel,

S arra gondolok,
Hogy milyen szerencsés vagyok!