Csendben koppan, a fényben csengő,
Csodából és csillagokból testet öltő.
Káprázatos szarva ezüstként villámló,
Égről néző gyöngyszemét felém villantó.

- Vigyázom rád, míg ösvényemen tartod lépted.
- Veled ügetek, s követem lelkedet.

Megsuhintja napból font fejdíszét,
s útnak indul a holdhoz, követve lelkét,
a Nagy Gágogóét.