Tükörbe nézek, bámulom a szemben lévő arcot, 

Ki ez, honnan jött, és kivel vívott ekkora harcot,
Hogy így látszanak szemében azok a sebek,
Hol a mosoly, hol vannak a csillogó szemek?

Nem ismerem ezt az embert itt, nem látok mögé,
Hol született, ki nevelte, melyik vallás az övé?
Csupán a keserűséget látom arcvonásai közt,
Mi az, mi téged ennyire, ily mélyen meggyötört?

Összeszorul a szád, nem szólsz semmit,
Hadd fogjam meg kezed, mondd el a történetid,
Kezdd onnan, mikor még kisgyermek voltál,
Mikor éppen csak remeg? térdekkel először felálltál.

Ülj le mellém, mesélj, és sírj, ha elszorul a szíved,
Látni akarom a távolba szakadt lelked.
Minden szavadra kiéhezve, vágyakozva lesek,
Hiszen én vagyok az első, aki szeretlek...