Ott voltam a végén.
Ott voltam, mikor Jézus veszített.
Ott voltam, mikor Buddha elesett.
Ott voltam, mikor az angyalok elhulltak.
S a lelkek mind magukra maradtak.

Itt állok, a végén.
Hideg minden, s kietlen.
Körülöttem sötét, a látóhatár végtelen.
Az út önmagába fordul, hiába taposom,
Csillagok kialszanak, fent magason.

Most itt vagyok,
S Nem tudom, mit mondjak neked,
És itt, ennek a piciny gyermeknek,
Mondjam, hogy minden rendben?
Hogyan, ha én sem hiszem?

De tudod mit?
Fogjátok meg erős kezem,
Tegyetek még egy kört az úton velem,
Hátha ezúttal megtalálom a kijáratot,
Legalább azt a kaput, amin kijuttok!