Otthon Voltam...

Ahol a hegy értem ontja hűs forrását,
hol a fenyők nekem sírják az ég bánatát.
Szívem együtt dobbant az anyaföld lelkével,
S Tűzből támadt esőben szálltam barátaim énekével.

Otthon voltam...

Hol ha magasba nyújtom kezem,
S Isten oly közel van, hogy arcát érinthetem.
Hol közelebb került hozzám Anyám is Apám is,
Minden, mi földből s égből született, s még talán én is.

Otthon voltam...

Veled, ki otthonom része vagy,
Veled, ki gyermekemnek életet ad.
Veled, kinek mosolyomat szeretettel adom,
kivel együtt szívtam a fenyők illatát fent a hegyormon.

Otthon voltam...

Hosszú évek óta újra boldogan zúgott fodrozódva
lelkemnek hűvös madárcsicsergéstől zengő patakja,
Óriásfenyők vigyázták Istentől kapott szeretetem
ibolyaszínben forrongó földöntúli lángját, mi átjárja testem.

Otthon voltam...
Köszönöm neked Istenem,
köszönöm neked Szerelmem,
s köszönöm neked én Hazám...