Talpam alatt zsenge fű roppan
Minden lépéssel egyre közelebb a lelkem,
Csendes fohászt mormolok magamban,
Keresztes fűzért forgatok kezemben.

Minden mozdulat lázas fájdalmat okoz,
Csukott szemem mögött színek zsibonganak
Minden lélegzettel szívem jobban dobog,
S erőm tüzes szárnyai lassan kibomlanak.

Fák szerető karjai finoman körülfonnak,
Szél simogatja verítékes homlokomat.
A közelből patak hangjai nyugtatnak,
s az Istenre bízom a sorsomat.