Mikor az Isten szól a zenébõl
Zene tölti be a tudatom porlepte sarkait,
Szívemet dübörgésre buzdítja a ritmus,
Gerincemen pengeti a mester a dallamokat,
Lábam alatt nem érzem már a talajt,
Szárnyalok a szépség millió színében,
S lelkem örömtől kiállt fényév messzeségbe,
Van kivel mindezt megosztanom!
Hozzászólások