Szeretnék hinni valamiben, az életben,
Szeretném hinni, hogy a végső válasz a szeretet
S, hogy a boldogság mindent feledtet.

Szeretnék hinni egy vallásban, az úr jóságában,
Szeretném hinni, hogy élni fogok a halál után,
S, hogy célba ér akár egyetlen imám.

Szeretnék hinni a békében, a végtelenben,
Szeretném hinni, hogy lesz majd megváltás,
S, hogy a harcom nem csupán kínlódás.

Szeretném elhinni, hogy van egy másik világ,
hogy az élet nem csupán születés s halál.

Szánalmas kis tudat az én jussom,
Az én e világi megvilágosodásom.

Értem a fekete lyukat, értem csillagokat,
Értem a gravitációt, az atomokat.
Értem a fény rezgését, értem az idő folyamát,
Értem az fizikai rendszerek mozgását.

Értem a kézzel fogható világ minden porcikáját,
Értem az egész univerzum, szövevényes húrhálóját,
Összeáll egy egésszé, összeáll egy rendszerré,
S kiszorul a helye hitnek, kiszorul a hely, mi Istené...

Agyam a hormonok, számítások halmazaként
állítják elő gondolataim írásba vetülő képét.
Hol van innen a lelkem?
Hol van innen az én Istenem?

Látom érzelmeim kémiáját, kedvem hormonjait,
Szinte hallom idegsejtjeim villámait.
Tudom milyen elven működik testem,
S tudom mily hatásokra ver szívem.

Szeretnék hinni valamiben......
De lassan nem marad hely a lelkemben,
Hová beférjen egy Isten.....
Egy angyal, egy őrdög.... semmi sem.